Hivatásunkat gyakorló dolgozó emberként, beosztottként vagy akár vezetőként nap mint nap találkozhatunk olyan stresszhelyzetekkel, konfliktusokkal, nehéz szituációkkal esetleg kommunikációs problémákkal, amelyek kezelése és megoldása leterhel minket, és elveszi az erőnket. Ahhoz, hogy a napi kihívásokban ne égjünk ki, illetve, hogy hosszú távon hatékonyak és sikeresek maradhassunk, saját mentális működési mechanizmusainkat kell jobban megismernünk. A belső erőforrásainkat megtalálva pedig tanulás útján tudjuk fejleszteni a saját megoldást megteremtő képességeinket. Mindezt hogyan érhetjük el? A szupervízió nyújthat ebben segítséget!

Mi a szupervízió?

A szupervízió egy olyan speciális, sajátságos tanácsadási forma, amelynek középpontjában a dolgozó, hivatását gyakorló szakember áll. A szupervízióban személyre szabottan, szabályozott keretek között, a szupervizált a szupervizorral együtt gondolkodva találja meg a fejtörést okozó akadály, vagy feszültségteli helyzet, probléma kulcsát, a stresszforrások gyökerét. Ehhez az szükséges, hogy tudatosítsuk és nevezzük meg az elakadásokat, mert így tud megtörténni az elmozdulás, és egy új perspektíva tud kibontakozni előttünk. A sajátélményű tapasztalati tanulási folyamatban tudunk igazán a szakmai személyiségünk sikereire, eredményeire, valamint problémáira és konfliktusaira reflektálni, majd a saját erőforrásainkat mobilizálni.

Mi a szupervízió célja?

A szupervízió célja a szakmai személyiség gondozása és a személyes hatékonyság növelése, amelyben a vezető, a szakember saját szakmai tapasztalatából indul ki, és mindig oda is csatol vissza.

A cél az, hogy rálássunk a saját maguk által alkotott hiedelmeinkre, érzelmeink meghatározottságára, szubjektív észlelésünk korlátaira, saját belső lehetőségeink gazdagságára. Ehhez nyújt segítséget az önreflexió, mint eszköz, mely a szupervízió központi fogalma. Saját működésünk megismerése és megértése, vagyis az önreflektív működés adja ugyanis az alapot a változáshoz és változtatáshoz. Az önreflexió képességével szert tehetünk az önelfogadásra, ami biztonságot nyújt nekünk. Az érzések szintjén megjelenő okok feltárása pedig magabiztosabbá, autonómmá és önszabályozóvá tesz minket.

Milyen módszertannal dolgozik a szupervízió?

A szupervízió egy többüléses folyamat, amelyben konkrét munkával, emberekkel, szervezeti változással kapcsolatos eseteken keresztül tárjuk fel a problémák okait és a kimozdulás módjait. 

A szupervízió tapasztalati tanulás, amely a krízishelyzeteink, saját működésünk tudatos feldolgozásával válik lehetővé és személyessé.

A szupervíziónak eklektikus a módszertana, de a legalapvetőbb módszertani eszköze a reflektív kérdés, amellyel a belső működésre és a kapcsolati helyzetekre, problémákra is reagálunk. A jól feltett kérdésekkel külső nézőpontról is rátekinthetünk a helyzeteinkre, sikereinkre, megoldásainkra és problémáinkra.

A szupervízióban az „itt és most”-ban dolgozunk. A jelenből indulva a múltat megértve haladunk az ígéretes jövő felé. 

A munkahelyi mindennapok, a sajátos vezetői helyzetek, team- és szervezeti problémák, valamint az új kihívások és fejlődési lehetőségek témáit, kapcsolatait, akadályait vagy más lendítőerőit szisztematikusan átvilágítva segítséget kapunk a megértéshez, és az egyéni kiutak, megoldási lehetőségek felismeréséhez. 

Mi jellemző egy szupervíziós folyamatra?

A szupervízió mindig szerződésen alapuló folyamatot, beszélgetéssorozatot jelent. A szerződéskötés legfontosabb szempontjai pl. a titoktartás, az elkötelezett és fókuszált jelenlét, a bizalmi, támogató légkör megteremtése, a teljes nyitottság és neutralitás. A szupervizált a folyamatban elköteleződik, és szerződik a szupervizorral, saját magával, csoportos szupervízió esetén pedig a csoporttal arra, hogy elmegy az ülésekre, jelen van, esetet/témát hoz, dolgozik önmaga és mások esetén, és csoporttagként részt vesz más témájának a támogató feldolgozásában, amiből ő maga is tanul.

A szupervíziós folyamatban tehát esetekkel, konkrét szakmai szituációkkal dolgozunk.

Egy szupervíziós folyamat ideje nagymértékben függ az ügyfél igényeitől és preferenciáitól, a találkozások gyakoriságától, és mindig egy kötelezettségek nélküli első interjúval és szerződéskötéssel indul.

Létezik egyéni, csoportos és teamszupervízió.

Mit csinál a szupervizor a folyamatban?

A szupervizor ítélkezés és minősítés nélkül a figyelmét adja az üléseken, meghallgat, kérdez tükröt tart, illetve reflektál. Tudatos, irányított kommunikációval olyan idő-tér dimenziót teremt, amelyben célirányos kérdésekkel, megerősítő visszajelzésekkel, aktív figyelemmel és hallgatással segít abban, hogy pontos rálátást kapjunk erősségeire, meg tudjuk fogalmazni fejlesztési céljainkat, tudatosítsuk erőforrásait, támogató erőinket, amellyel haladni tudunk az elérni kívánt cél felé. Jelenlétével, a keretek tartásával biztosítja, hogy önmotivált partnerként valódi változáson menjünk keresztül. 

A szupervizor bátorítja az önismereti munkát és a szakmai fejlődést, új nézőpontokat kínál, irányt mutat, megerősít. Viszont nem ad konkrét tanácsot, inkább inspirál minket az új, „csak nekünk való” utak, megoldások kigondolására.

A szupervizor felel a folyamatért, a szakmai keretek betartásáért. A csoporttal és az egyénnel is szerződve értékteremtő – facilitáló- támogató orientált szakemberként van jelen.

Hány alkalomra van szükség és mennyi ideig tart a folyamat?

A szupervízió folyamata adott időszakhoz kötött, és minimum 5 alkalmat érintő elköteleződést jelent. A folyamat összefoglalása és zárása után adott idővel egyéni és később más csoportokhoz csatlakozva újabb szupervízióban (egyéni, team, csoport) lehet részt venni. Általánosságban egy folyamat hossza 4-6 hónap, heti vagy kétheti találkozásokkal, alkalmanként 60-90 perc időtartamú ülésekkel, összesen általában 10 alkalmat jelent, de ennél hosszabb is lehet igénytől függően.

Biztosan működik mindenkinél?

Mindenkinél működik, aki fejlődni, változni, növekedni akar. A sikeres szupervízió alapja az ügyfél motiváltsága, elköteleződése és a változáshoz való hajlandósága. Ezen kívül meghatározóan fontos az egymásra hangolódás, a kölcsönös elfogadás, hogy a szupervizált bizalommal tudjon fordulni a szupervizorához.

Hogyan válasszunk szupervizort?

Ahány szupervizor, annyiféle stílus, módszer, eszköztár és folyamatvezetés jellemző. Mindez pozitívan értékelhető, mert a szupervízió egyik fontos sajátossága a változatosság. A változatosságot nemcsak az ügyfél és helyzetének egyedisége, hanem a szupervizor személyisége, tapasztalatai és alkalmazott módszerei együttesen adják. Mindenkinek az a megfelelő szupervizora, akivel működik a rezonancia, akivel megteremthető a bizalom és biztonság légköre.

A szupervízió során konkrét válaszokat és tanácsokat kapok?

A szupervízió egy indirekt tanácsadási forma. A szupervizor nem ad tanácsot, hanem a fejlődést, a reflektív tanulást támogatja. A szupervízió a szakmai személyiség fejlesztését, hivatás támogatását kínálja. Felnőtt-felnőtt kapcsolatban megvalósuló meta-tanulást ígér, ahol a szupervizált saját maga találja meg számára legmegfelelőbb válaszokat. Mivel a szupervizált van a fókuszban, az ő saját céljai mentén halad. 

Kérdéseket és válaszokat kaphatunk arra, hogy honnan-hová, és éppen hol tartunk a szakmai életünkben, mit szeretnénk elérni, helyemen vagyunk-e, milyen rendszerekben és hogyan éljük meg a hivatásbéli mindennapjainkat, milyen a viszonyunk az ügyfeleinkkel, főnökeinkkel, és a kollégáinkkal.

Mi lehet a szupervíziós folyamat eredménye?

A szupervízió az ügyfél számára megteremti a bizalom légkörét, amely fejlődésre és eredményességre ösztönöz, erősíti a tudatosságot. A folyamatban résztvevő egyén tudatosabb és felvállalt önismeretet képes szerezni a folyamat során, amely növeli a magabiztosságát, a kezdeményező erejét. Erőteljesen nő a nyitottsága, képessé válik új nézőpontokat kipróbálni, és tervezni azok következményeit, képes kialakítani a proaktivitás szemléletét.

A legfontosabb, hogy megtanulunk a saját működésünkre reflektálni és önállóan is használni tudjuk a belső dialógust, a belső kérdezés eszközeit. Tudatosabb és felvállalt szakmai önismeretet szerzünk. Vonzóbb és asszertívabb lesz az érdekképviseletünk és új megértésekre jutunk. Magabiztosabbak, kiegyensúlyozottabb és reziliensebbek leszünk általa.